„Go and catch a falling star / Hold in your hand a Tannis root
Tell me where all past years are / And who cleft the devils foot
Teach me to hear witches singing /And to keep my envy stinging
And find what wind serves / To advance a wicked mind”
Phantom/Ghost: Tannis root

Azt hittem, a mérgek mindig máshonnan, mástól jönnek. Tegnap éjjel minden adott volt ahhoz, hogy meg ne környékezzenek. A kandalló ontotta a meleget, az ágy kényelmes volt, a könyv, amit olvastam, elég remek. Ira Levin: Rosemary gyereket vár. Kitűnő ágybeli olvasmánynak gondoltam (ellentétben Litten Jóakaratúakjával, amivel az előző hetet töltöttem, és biztos kézzel adagolta a náci tiszt visszaemlékezése a rémálmokat). Ez vékonyka kis valami, a címlapon nem merengtem hosszan (egy hölgy torzult fejjel kést készül öntestébe vágni). És akkor jött a tannis gyökér. Régen nem gondoltam már rá. Tudom, persze, hogy egy kitalált mérgező növényről van csak szó – de mégis. Miért terem meg egy ilyen az agyban? Mert ugye, ha már megtermett, az már valóság, rettegsz a tannistól, beléd szivárog. A múltban gyökeredzik, a jelenben iszod meg a főzetét. Az én tannisom a múlt. Megpróbálom a maga teljes valójában megidézni, úgy, ahogy van, ízletesen és mérgezően. Megpróbálom megkeresni a fantomokat, a démonokat, és elbeszélgetek velük. Szellemeket idézek, de ezek talán jó szellemek: egy kislány, egy régi Orsi, és a mostani Orsolya keverékei. Nevezzük most a kísérletet blognak. Nézzük, hogy jutunk ettől a bájos, romlatlan kislánytól:

addig a tébolyító macskanőig, aki vagyok:

S hogy honnan az ihlet? Anya eladja a házat, előtte lomtalanítás. Kimentünk húgommal, besöpörni a régi emlékeket. Talán a memóriátlanságom az oka, de kincsekre bukkantam. Meglett minden! A gyerekkori szalvéta-gyűjteménytől a legelső szerelmes levelekig, a saját készítésű ékszerektől a kéziratokig. Hatalmas anyag, tíz évig élek majd belőle. Régi naplók! A regények. És itt jön az aktuális lényeg. A prae.hu csapatával úgy döntöttünk, csináljunk egy nyílt múltidézést. És csináljuk szórakoztatóan. Praktikusan hogy néz ez ki? Válogattam, szelektáltam (a vércikiket majd csak kisebb dózisokban) így felkerülhet sorban a lényeg. Hetente kétszer érdemes feljönni olvasni. Keddenként tematikus összeállítások várják a publikumot: egy-egy témáról írok majd, médiáról, fotózásokról, átkozásról és jövőbelátásról. Vagy a szerelemről. Barátságról. Mindezt gazdag képanyaggal kiegészítve. Ezeken kívül szeretném itt, nyilvánosan megválaszolni a hozzám befutó leveleket. Sokan írnak nekem ugyanis, többek között azt kérdezve, hogyan induljon el egy kezdő, milyen lehetőség és milyen buktatók vannak. Egyszóval átlényegülök Nagymesternő-Orákulummá ezeken a keddeken, hogy aztán a pénteki poszt leromboljon mindent. Első etap a versek lesznek – érdekes módon azóta a hullamotívum nem olyan gyakori a költeményeimben. Aztán a regények. Igazi, szó szoros értelmében vett lányregények – folytatásokban. Nem vagyok egy őszinte típus, de az emlékek beszédesek, felfedik, amiről legszívesebben hallgatnék. Mérgezek magammal. Ha beépülök, védett leszel.



Főfotó (Matrjoskák futása): Marjai Judit
Blogfotók: archív, Orsi vadmacskaként: Marjai Judit