Karafiáth-Nagymesternő
2009. 11. 27.
Szerelem a büfögő-verseny idején
Szerelem a büfögő-verseny idején
Azaz folytatódik első szerelmem igaz és kamaszos krónikája. Nem nagyon vigyáztam akkoriban: a neveket nem változtattam meg, a helyszín ugyanúgy Göd volt, mint a valóságban, és semmit nem bíztam a fantáziára és a képzeletre. A nevek kicsit viccesek, Nospát már-már elfelejtettem. Ő azért kapta e találó nick-et, mert állandóan szorongott. Most megtudhatjuk, hogyan alakult a lányszívben az érzelem, mi vezetett ahhoz, hogy teljesen megperzselődjek. A regényrészlet után a Mesternő programajánlója következik, hogy ne nyugodjunk a hétvégén, borzoljuk idegeinket a jövő heti őrületre!

 
 

Tehát megláttam és…

De másnap már nem hagyhattam annyiban a dolgot. Sztreccsruhát mentünk venni, és Ő is velünk jött. A Jutka papája elvitt minket kocsival, és Ő előre ült. Hogy tényleg kicsit bunkó, erről megbizonyosodhattam: be akartunk menni a butikba, és kérdeztük, nem jön-e velünk. Hát azt válaszolta: Minek menjek? Úgyse nekem veszitek. Utána még hátizsákot akartunk venni, és bementünk egy bőrdíszműveshez. Én és Sebastian leültünk egy-egy puffra. Akkor néztem meg először az arcát. Szép volt. Határozottan szép. Első fiú, akinek az arca ilyen hatást gyakorolt rám. A szája nem is piros volt, hanem inkább narancssárga, és határozott vonalú, orra szabályos, és mikor a gyönyörű kék szemébe néztem, tudtam, el vagyok veszve. Ahogy így szemlélgettem, letelt a vásárlásra szánt idő. Visszamentünk a kocsihoz, és hazahajtottunk. Miközben a Jutkával a házunkig értünk, csak úgy spontán megszólaltam: Helyes srác ez a Sebastian! Csak egy kicsit gebék a lábai. A Jutka furcsán nézett rám: - Neked tetszik a Sebastian?

-         Á, szóval tetszik, de nem úgy értem. Csak tetszik – nyögdécseltem.
Azt jól tudtam, hogy jobb, ha a Jutkának nem mondok el semmit, mert neki az első dolga, hogy továbbadja. Imád másokat kicikizni.
-         A Sebastian egy nagy szemétláda – közölte ő egyszerűen. – Nehogy bele ess! Volt már itt egy csomó csaja.
-         És helyesek? – kérdeztem én.
-         Aha! De általában neki nem csak a szépség számít.
-         Megnyugtatsz.
-         Tudtam, hogy beleestél! Pedig figyelmeztettelek! – csapott le rám diadalmasan.
-         Jutka, engem nem érdekel az unokatesód, és erről ennyit, jó? – kezdtem mérges lenni, és bementem a házba. – És ma hagyj békén, jó?!

Ezután a napom nyugodtan telt. Strandon voltam, jókat szórakoztam. Este, mint mindig futni indultam. Vacak térdgatyámban és fehér pólóban, felkötött hajjal róttam a kilométereket. De vesztemre szembe jött velem a Sebastian és a Kati. A Kati a Jutka nővére. Próbáltam felszívódni, de nem sikerült. Most már csak abban bíztam, hogy nem ismernek meg. De megismertek. Sebastian nagyot köszönt: Helló. Nem válaszoltam. Erre megállt, és kiállt egyet: Szia Orsi! Erre már igazán kellett válaszolnom, hát én köszöntem. Furcsán éreztem magam. Rosszul esett, hogy ilyen rondán látott, pedig még nem is szerettem. Még nem…
 
Csak tetszett, talán túlságosan is. Egy hibája volt a vékony lábain kívül: fogszabályzót hordott. Én, aki eddig undorodtam a fogszabályzós srácoktól, azt vettem észre, hogy neki a fogszabályzója is tetszik. Órákig tudtam volna nézni őt, de hát erre nem volt lehetőség. Aztán másnap, a kocsmában találkoztunk. Este fél kilenc volt, és a Jutka beállított, hogy a fiúk várnak a kocsmába minket. Megkérdeztem, minek és melyik fiúk. A válasz egyszerű volt. Colát inni és a Laciék és a Nospa. Hát vele mentem. Ahogy beléptünk a kocsmába, az első, akit megpillantottam a Sebastian. És amilyen mázlim volt, pont mellé kerültem. A beszélgetés megindult, és igazán jól éreztem magam azzal a tudattal, hogy a Sebastian ül mellettem. Ekkor megszólal a Jutka: Sebastian, nemcsak neked van nagy hasad, hanem az Orsinak is! Erre megfogta a hasam és azt mondta: Hm. Ez tényleg elég nagy. Gondolom, egyből színt váltottam, de ez szerencsére a gyér világítás mellett nem látszhatott. A hasam még mindig bizsergett az érintésétől, fura érzés vett rajtam erőt. Kimentünk a kocsma elé, és én pont mögé kerültem, de ő valószínűleg nem vett észre. A Nospával beszélgetett. Hiába hallgatóztam, csak ennyit tudtam kivenni: - Hol az a jó csaj? – kérdezte Ő.
-         Te hülye, itt áll mögötted – válaszolta Nospa, erre Ő hátranézett, és szemlátomást zavarba jött. – Á, hmm.. szóval nem rá gondoltam – nyögte ki végül. Igazán nem tudom, kire gondolhatott, mert legjobb tudomásom szerint csak én meg a Jutka voltunk ott… Ezután a fiúk büfögő versenyt tartottak. Persze a Sebastian nyert. Fölényesen. Én, aki undorodom a büfögéstől, azon veszem észre magam, hogy neki még a büfögése is tetszik. Teljesen becsavarodtam. Ez a srác felülmúl minden várakozást! Mivel nekem kilencre haza kellett érnem, ezért hazakísértek. Én a Nospa kezét fogtam, úgy mentünk. Közben persze röhögtünk, énekeltünk, baromkodtunk. Mindezt persze este kilenckor. Sebastian becsöngetett az akkor már alvó Szilviékhez. Szerencsére nem ébredtek fel! Mellém került, és a Laci hozzámlökte. Nem is tudom miért??!!! Hazamentem, gyorsan lefeküdtem, mert a papa tüzet fújt az éjszakai ricsajozás miatt. Este csak rá gondoltam. Minden álmom Ő volt! Pár nap múlva elkezdődtek a zűrök… Így, utólag visszagondolva, ha nem lettek volna a problémák, közel sem kerülök hozzá. Igaz, így sem úgy történt, ahogy elképzeltem… 

 
 
És most kívánok mindenkinek romantikus, és egyben tébolyult hétvégét, mert jövő héten minden értelmes olvasónak el kell jönnie a Nagymesternő könyvbemutatójára és Cd prezentációjára!
 

2009. december 3-án, este hétkor a Darshan udvarban kezdődik a fantasztikus bemutató, ahol velem beszélget Huszti Gergő. Aztán a neves közreműködőkkel bemutatjuk a Fekete Macska című, az EMI/Hunnia Records gondozásában megjelenő albumomat. Az esemény alatt vetítés lesz a Marjai Judit által készített fotósorzatból és a könyv tervezőjének, Filó Verának munkáiból, majd DJ OnOff zenél.

Akinek ez nem elég, másnap december 4-én este az Alexandrában beszélget velem szintén a sármos Huszti Gergő, és 5-én a Libriben dedikálok – de ezeket még pontosítom.

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés