Karafiáth-Nagymesternő
2009. 11. 20.
Halál-repríz, szerelem-nyitány
Halál-repríz, szerelem-nyitány
Ebben a posztban a kriptaversek kiteljesednek, majd a Mondd, hogy szeretsz, és utána csókolj meg bevezetője következik. Rengeteg levelet kaptam ugyanis az első verses poszt után, hát nem tehetem meg, hogy a régi búskomor versekből még párat fel ne idézzek. A Ne bántsd a Halál-t! című nem is értem hogyan maradhatott ki…

Mikor elmúlik minden, mi szép volt és kedves, / mikor elszáll az idő, mit isten kiszabott, / akkor jön ő, a Halál fekete lován, / és elfeledsz mindent, ami volt. // Ne bántsd a Halált! / Neki ez a feladata! / Olyan neki ölni minket, / mint más embernek / más munka! // Végül is nem akar rosszat ő, / elvégzi, mit más meg nem tesz / a szenvedést rövidíti, / sok fájdalmat elvesz. // Ne vesd meg, tiszteld a Halált! / Lelked elviszi egy más világba szekerén. / Van-e élet a halál után? / Nyomába ott jár a remény
!”

Remélem felemelő érzés olvasni!


 
És volt, hogy egészen filozofikus magasságokba emelkedtem. Itt nem sokat bajlódtam a címadással, ez volt egyébként a füzetnyitó vers, az A Halál – részlet – (rémesen hosszú)
Sokat gondolok arra, mi lesz, ha meghalok. / Akkor örökre megszűnik az a valaki, aki ÉN vagyok? / De hát a gondolatai akkor sem veszhetnek el / mikor már a sötét sír átölel. / A test elporladhat, de a lélek nem! Hogy porladna el, ha nincsen halmazállapota sem? / A lelkem itt marad e papírra írva / és már nem gondolok keservesen a sírra!

De a kedvencem a szinte zenei Éjszaka

Sötétség fedi a házat, a járdát / a fák, bokrok közt zizegő kísértetek. / Szűk kis utcák között / holt lelkek kísértenek. / A macskaköves járdán fekete macska oson át / s jött a fekete autó, s hozta a halált! / Még a holt is csúfosan nevetett / mikor látta a történteket. / Fekete férfi ment át a zebrán / fekete cipője nyoma még ott a járdán. / Minden fekete volt ezen az éjszakán! / Még a Hold is szürkébben világít ezután! / S a sikátorok között most már / egy fekete kísértet is kóricál. / S nyomában feketén ott jár a halál!!!”

És végül, a nagyon dallamos Ha majd egyszer… , és ezzel bezárom a kripta fedelét. Elég volt ennyi a múlt baljós árnyaiból. Ideje lenne tanulni gyerek-önmagamtól, ezt a sztoikus nyugalmat, a problémátlan elfogadást…
 
Ha majd egyszer rám tör a dér / s keményen, hidegen átölel / és süvít a szél / puszta, kietlen réteken.// Ha majd egyszer eljő a tél / fázó, didergő kezemen / s a végtelen tavaszokban / meglátszik a leheletem. // Ha majd egyszer meglep a vég, / egy fájó, hideg szegleten, / Kiáltozva elbukok / és véget ér az életem…”


 
Debütáló prózai alkotásomat 1991-ben vetettem papírra, Cyntia Rhetterford álnéven. Az ajánlás ennyi volt: „Életem első regényét Sebastiannak ajánlom, akit nagyon szerettem, és soha nem fogok elfelejteni, amíg élek. Remélem, egyszer, a távoli jövőben majd elolvassa, és megtudja, mit éreztem iránta…” Hát most már alaposan a távoli jövőben vagyunk, dupla annyi éves vagyok (plusz is kicsikét), mint amikor az első sorok megszülettek a vonalas füzetben, amire még nejlon védőborítót is tettem – a mai napig rajta van.
 
A szerelem persze jóval előbb kezdődött, még általános iskolás voltam, a nyolcadikat fejeztem be, mikor először megláttam, és megszerettem őt. A love-nak persze – hiába tartott bennem két évig – csúfos vége lett, Sebastiant mégse sorolom a seggfej-katalógusba, hiszen miatta kezdtem el szerelmes verseket írni, és miatta jelentkeztem emelt szintű németes gimibe, ludwigshafen-i testvérosztállyal, aminek (itt a német nyelvtudást értem) később nagyon sokat köszönhettem. Több mint 200 szerelmes verset írtam hozzá. A lírai magasságokról árulkodjanak a következő sorok: „Ültem a motoron / lelkem egyesült veled./ Te még nem tudtad / mennyire szerettelek.” Vagy egy frappáns, és mindenképpen igaz zárlat: „Ma még úgy érzem, szeretlek, / de semmi sem tart örökké / nekünk is el kell válnunk egyszer / lehet, hogy most, lehet, hogy soha többé.” És már csak azért sem kerülhet a kis listámra, hiszem megírtam már kilencvenben: „Fogadom most isten és ember előtt / hogy akkor sem foglak gyűlölni, ha már más lánnyal jársz / ha abban boldogságot találsz.” Persze azért nem tetszett, mikor kiderült másfél év múlva, hogy kint is van csaja, Jutta Mayer… Persze a későbbi posztokba a fantasztikus regényszövegen kívül bemásolok még napló- és szerelmesvers-, valamint szerelmes levél részleteket, és azt is elárulom, hogy alakultak a dolgaink, és hogy mi történt két héttel ezelőtt. Mert már Agatha Christie is megmondta: Régi bűnök árnya messzire nyúlik…

 
I.       rész Emlékek
1.     Akire mindig vártam
Tavasz van. Azt mondják, a tavasz valami újat, szépet hoz az életbe, valami olyat, ami kitisztítja a szíveket: a Szerelmet hozza el. Nekem nem a tavasz hozta el a szerelmet, de ő újította meg. Az idei tavaszt 14 évesen éltem meg. Koromhoz képest magas vagyok, 165 cm, de szeretnék még nőni minimum 10 cm. Hajam gesztenyebarna, és ha a nap kicsit kiszívja, vöröses színt vesz fel. Szemeim barnák, és mandulavágásúak, ajkaim kissé húsosak. Kicsik a melleim és nagy a fenekem. Egyelőre ennyit magamról. Ott tartottam tehát, hogy tavasz van, és én mit sem sejtő szívvel rohanok a végzetem felé. A végzetem ő volt, Sebastian… Ő Németországból jött ide a nagyszüleihez, mivel az anyja németbe házasodott. Azon a júliusi napon még nem sejtettem semmit. Most, így visszagondolva a szívemnek meg kellett volna kondítania a vészharangot. Jutkával, Sebastian unokatesójával mentünk nadrágot venni. A házban ott ült Ő, és divatlapokat nézegetett. Így, messziről teljesen átlagos divatfiúnak tűnt, sikkesen vágott hajával, farmertérdgatyájával. Csak egy srác volt szemembe a sok közül, de azért érdeklődtem a Jutkától:
-         Te, Jutka, ki az a helyes srác?
 
A Jutka egy fintor kíséretében válaszolt: - Ő Sebastian, az unokatesóm. NSZK-ból jött, és tök bunkó.
 
Én hittem neki, így a téma abbamaradt.
 
Ennyi most az ízelítő, a stílus látható. Pompás olvasmányt garantálok továbbiakban. Ám most „meglátni” pontnál félbeszakítom a mesét. Hogy egyből következik-e a „megszeretni”, vagy bonyolódik netán a helyzet, hogy sikerül-e sztreccsnadrágot vennünk, vagy hogy milyen az ideális férfiszáj – ezek mind jövő pénteken derülnek ki. Addig is: UP! Feldobott hétvégét mindenkinek.
 


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés