A kádba bele kell merülni. A víz forró, a pezsgő fürdőkapszula kellemesen masszíroz, és csodás illatot áraszt. Ha giccsesebb a hangulatom, gyertyák égnek, a macska megrettenten egyensúlyoz a peremen, bámul hosszan, biztosan tetszem neki is. Imádok fürdeni. A kádban olvasok, a kádban relaxálok (fejemen pakolás, vagy hűsítő szemmaszk), a kád az én birodalmam ékköve, egyetlen terület, amit valóban csak magamnak tartogatok.
Szeretem a maszkokat. Olyan zombiszerű leszek tőlük. Most is van a fejemen, kedvvel nézegetem magam. Két hete Bázelben vendéglátóm, László Károly meglátott így. Azt mondta: „Orsolya, le ne mossa! Illik magához. Ez igazán mulatságos. Szinte jobbak, mint az öltözékei…”.



A kádban el kell merengeni azon, mi mindent meg nem tesz egy nő a szépségéért. Mikor Marjai Judit elkészítette rólam a híressé-hírhedtté vált fotósorozatát, ez a gondolat inspirálta. A nő, ahogy belecsusszan a végletekbe. Szerettem azt a munkát. És minden ellenkező híreszteléssel szemben: itt még nem használtunk fotoshopot. Nem is digitális géppel készült. És az első és egyetlen munka, ahol teljesen levetkőztem. Kissé tartottam a dologtól, nem vagyok egy vetkőzős típus. (Egy régi emlék, a nevek mellőzősével, bár tippelgetni lehet): régi Sárkányfüves idők, ülünk az Aloéban. Lehuppan mellém egy költő, az idősebb fajta, akinek a látványától sokakat ráz a hideg. És fél óra verstani hablaty után a fülembe susogja: „Orsolya, menjünk együtt nudista strandra! Egyikünknek sincs szégyellnivalója…) Bár érdekes ez a meztelenesdi. Úgy vélem, ha van értelme, miért ne? Itt szerintem volt. A húsleveses képen nincs rajtam semmi, „fürdőruhám” maga a velőscsont. Jó büdös volt, amúgy kutyakaja lett volna. Fejem hűen tükrözi az undort…



De nem tehettem mást, szenvedtem, hiszen ez is volt a cél. Azt akartuk kifejezni, hogy a nő mindenbe bele teszi magát, belefőzi a testét a vasárnapi levesbe is akár, hogy imádott pasiját elkápráztassa. Ugyanez a nő néha édes, mint a gyümölcs, igyekszik friss gyümölcsként tálalni az érett testét is. Úgy, hogy bele kelljen harapni.



Vagy éppen felkészül a halálra. Már talpig hajcsavaróban, már illatos és gyönyörű, mikor rájön, az égésznek semmi de semmi értelmi. Jöhet az electric suicide:



Vagy éppen a sors teríti le, Opheliaként lebeg teste a víz merev hullámai közt. Combjai közt hínár, lassan lehúzza a végtelen.



Két napig készült ez a sorozat, testem kiázott volt és fáradt, csak az ötletek játékossága tartotta bennem a lelket. Nagyon szeretek Judittal dolgozni. Végignevetjük az egészet, és tudom, hogy a végeredmény szexisen beteg lesz, olyan, amilyet mindketten szeretnénk. Hogy ő átváltoztat rövid idő alatt. Például barbie-babává:



vagy beteg manga-bébivé:
(manga-kép)
vagy csak meg tudjuk mutatni, milyen a szépség áldozata. Amikor valaki csak annak él, hogy a külvilágot elkápráztassa, semmi más nem fontos, minden ennek rendelődik alá. És hogy ez mégis milyen kevés, és milyen nevetséges voltaképpen



Pedig a Nő alapvetően diadalmas és gyönyörű, csak éppen soha nem hiszi el magáról, és azt gondolja, csupán praktikák, trükkök és varázslatok árán lehet valaki:



A sorozat után két hétig nem volt kedvem a habokba merülni. Túl sok lett körülötte a zavaró gondolat. Vágytam a kádban töltött nagyszerű percekre, hogy újra olyan önfeledten lubickolhassak, mint annak idején:



Azóta újra így van. Ez a személyes, kissé kopár wellness nagy segítség a rohanó napokban. Főleg ilyenkor télen. Bolond lennék, ha nem használnám ki…

Fotók: Marjai Judit
Maszkos: Legát
Utolsó: anya